Utazás négy keréken Budapest -Malcontenta
Az első nap
Az első nap, természetesen, főleg az utazással telt, mint általában az Olaszországba tartók többségének.
Miután szombaton indultunk a horvátországi turnusváltás miatt, illetve, hogy ne ugyanazon az úton menjünk oda, s visszaútban, Ausztria felé vettük az irányt.
Ausztriában a matricás autópálya díj dívlik, ezért a határ előtti benzinkútnál tankolás, matricavásárlás (2200Ft) s elgémberedett végtagok megmozgatása zajlik, kisebb falatozással egybekötve. (értsd: Rákóczi túrós, gyümölcs szelet, kókuszgolyó)- ha már elhagyjuk a magyar étkeket, még egy búcsú szénhidrátbomba kijár a családnak.
Ausztria szép, tiszta és hegyes vidékein haladunk, az autópályák parkolói nagyon kulturáltak, evés, ivás, pihenés sehol sem probléma.
Negyed ötkor belépünk Olaszországba. Itt a kapus módszer az általános a pályákon, így hamarosan meg is jelenik az első bódé, ahol megkapjuk a kis billétánkat, amit jó kéznél tartani, mert kilépésnél, fizetésnél szükség lesz rá.
Malcontentába tartunk, első szálláshelyünkre. Abban bízunk, hogy még a tengerben is meg tudunk mártózni. GPS kampec, így elvétjük a lehajtót, s végül Padovában kötünk ki.. A pályadíj kifizetése után (16,50 €) helyrepofozzuk a világújdonságot, s elindulunk visszafelé a 11 – es számú főúton. Ismerjük, szép út, a Brenta csatorna mentén halad, gyönyörű házak és villák mellett.
Hamarosan megérkezünk, elfoglaljuk szállásunkat, s kezdődhet a környék felfedezése.
Malcontenta
Venetó tartományban fekszik, a Brenta csatorna partján és fő látványossága a Villa Foscari, másnéven a „La Malcontenta”. A villát a Foscari testvérek építtették az 1550-es évek vége felé a híres építésszel, Andrea Palladióval, aki remekművek hosszú sorát hagyta örökül. (Legtöbb műve Vicensaban és környékén található Bazilika, Palazzo Valmarana, Villa Rotonda, és számos híres villa, velencei épületei, a két nagy templom, a San Giorgio Maggiore és az Il Redentore, valamint a San GiorgioMaggiore refektóriuma és a Santa Maria della Caritá rendháza.)
A villa jelenleg szerepel az Unesco Világörökség listáján, „Vicensa és Veneto Palladio által tervezett villái” részeként, s mind a parkja, mind, pedig az épület belülről is megtekinthető.
Sajnos már zárva volt, így mi csak a kovácsoltvas kapun keresztül tudtunk bekukucskálni, de így is gyönyörű látványban volt részünk. A park kintről is láthatóan szép, gondozott, s a bejárat görög templomokra hasonlító kialakítása is jól látható.
Sétálunk a csendes kisvárosban a csatorna partján. Majd autóval teszünk egy kis kört, messzire már nem kívánkozunk, utaztunk ma már eleget.
Gyönyörű helyeken járunk, kis csatorna nagy csatorna, kis hidacska, nagyobbacska… Először Chioggia felé vesszük az irányt, az egyik lagúna partján, elővesszük a hazait és bevacsizunk. Elég kihalt a vidék, úgy látszik, még mindig sziesztáznak.
Aztán elindulunk a másik irányba Fusina felé, ahonnan a vaporettó megy át Velencébe. Bal oldalon egy camping, majd kis büfék,( kezd megélénkülni az élet, a helyiek esznek, isznak, társalognak, tréfálkoznak,) jobb kéz felől pedig szintén kis csatornák, az út végén egy korlát, s azon túl, több méteres mélységben a tenger.
Lélegzetelállító a látvány! Mi mégis nagyokat szippantunk, hogy magunkba szívjuk a sós víz összetéveszthetetlen illatát. Szemben a távolból a párában felsejlik a Velence, a harangtorony, a templom kupolája. Balra az iparváros, Mestre, a kikötő óriási daruival. A tengerből rengeteg cölöp bukkan elő, jelezvén a hajóutakat. Közeledik egy óriási teherhajó, néhány méterre előttünk halad el, Dél-Amerikába tart, legalábbis a nevéből ítélve. A matrózok integetnek, hamarosan eltűnnek a messzeségben, s a nyílt tengeren már csak egy pici pont jelzi útjukat.
Felsejlenek a velencei emlékek. De jó lenne áthajózni, itt van egy karnyújtásnyira! Álmodozásunkból fiunk hangja térít magunkhoz-„Jaj, de jó itt a tenger, fürödjünk!” Áll kis papucsában a korláton és sóvárogva nézi a vizet.
Sajnos ez ma már nem fog összejönni, hiába van körös-körül csatorna és tenger, ez még nem jelenti azt, hogy fürödni is lehet benne. (ezt most megjegyeztük egy életre) Közben ránk esteledett. Visszamegyünk a szállásra, nagy út van mögöttünk és még nagyobb előttünk.
A szállás tiszta,(a recepciós hölgy nem a legkedvesebb), a környék felfedezéséhez ideális helynek tűnik.
Ideje nyugovóra térni. Holnap folytatjuk utunkat Toszkánába.
