Reggel még csak a „ Mamma” volt fenn( a többiek még szunyáltak, biztos sokáig mulatoztak a bárban.), miután ő egy kukkot sem tudott angolul, így leadtuk a kulcsot, s indultunk.

Szép tájakon autókáztunk, a calabriai tengerpart strandjai hívogatóan kacsintgattak felénk. Csodás kristálytiszta vizével, kisebb nagyobb öbleivel, melyek a sziklás kiszögellések között várják a fürdőzőket, nemcsak, hogy felveszik a versenyt az észak-adriai „tömött” strandokkal, de le is pipálják őket. A párában néha feltűntek a Lipari szigetek vulkanikus kúpjai.

Első megállónk Tropea. A városka csodás panorámával rendelkezik, a sziklák tetejére épült, s lábainál található a strandja. Ide nyúlik be egy mészkőszirt melyen egy várhoz hasonlító bencés templom található. A Santa Maria dell’Isola.

 

 

 

Megreggeliztünk, mivel ez, ma nem volt benne a szállás árában.

 

  A Tirrén és a Jón tenger a Messzinai szorosnál Scillánál találkozik. A hely erős áramlatait, már Homérosz is megírta a z Odüsszeusz XII. énekében. A szirének, Szkülla meredek szikláival, Kharübisz örvényeivel fenyegette az arra hajózókat.

Scilla szikláján vár épült a középkorban.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kilátás lenyűgöző. Szemben már látszanak Szicília partjai, északra és délre pedig messzire ellátni, a festőien szép Costa Viola partszakaszon, illetve a városka különböző részeire.

Az egyik a szép, homokos strand (Marina Grande), a másik a Chianela vagyis a kikötő, ahol halászbárkák, halászházikók, találhatók, s a harmadik az Aspromonte hegy oldalába felkapaszkodó városka lakott területe, a SanGiorgo.

A várba a belépő: felnőtteknek 1,5€ , s egy fotókiállítást is megnézhettünk.

 

Innen már csak néhány kilométer Villa San Giovanni, ahonnan indulnak az átkelőhajók Szicíliába. A jegy 36 € volt 1 autó, 2 felnőtt és egy gyerek számára. Beálltunk a sorba, egy kis bódéban megvettük a jegyet, s már állhattunk is fel a több emeletes kompra. Még fel sem értünk a fedélzetre, mikorra már ki is futott a kikötőből. Az út kb. negyed órát, ha igénybe vett, a távolság 3 km körüli.

 

1 óra 25 perckor megérkeztünk a csodálatos szigetre.

Messinából rögtön Taormina felé vettük az irányt. Az autópályákon csak a Messina-Catania, illetve a Messina –Palermo szakaszokon kell fizetni, máshol ingyenes. S ezeken a szakaszon is elenyészőek a díjak (1,20€+ 0, 20€ a koldusnak)

Előrször Forze d’ Agróba látogattunk el. Tipikus kis hegyi falucska szűk utcácskákkal, képernyőre kívánkozó házikókkal.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Itt forgatták a Keresztapa című film néhány jelenetét.

 

 

 

 

 

A templomot meg is találtuk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kilátás a tengerre, a szerpentinutakra, egy alacsonyabban elhelyezkedő várromra, s a házak fölött magasodó helyi várra egyszerűen káprázatos. Jó belépő volt. Azonnal a szívünkbe zártuk az egész szigetet.

  

Visszaereszkedtünk a tengerparti útra, s a következett Taormina.

Szicília legismertebb, talán leggyakrabban emlegetett városkája, világhírű üdülőhely. Nekem Szentendrét juttatta az eszembe a turista csalogató kis üzleteivel, a látogatók nemzetközi kavalkádjával.

Először nem akartuk elhinni, hogy parkírozni csak a tengerpari úton lehet, ezért felbrummogtattuk a járgányt a szerpentinkanyarokkal tarkított szirtekre. Parkolóhely szinte alig található, s ott is táblákkal, útfelfestésekkel jelezték, hogy bizony csak helyi lakosok állhatnak meg. Ezzel is védve az itt élőket a turista áradattól. Felkeveredtünk a várhoz (Castello di Taormina), ami a Monte Tauro 398 m magas ormán emelkedik oldalában fügekaktuszok érlelik mézédes gyümölcsüket, s riogatják a tüskéikkel a 21. századi hódítókat.

A város egyes részei között 250 méteres szintkülönbség van, így újra leereszkedtünk a virágokkal tarkított kanyargós úton, s végre találtunk egy parkolóházat, ahonnan a lift épp a Porta Cataniahoz (a parkolóház neve is ez) vitt fel. Innen végigsétálhattunk a Corso Umberton, ajándékboltok, fagylaltozók, s a turisták nemzetközi áradata közt. A sétálóutca felénél található a Piazza IX. Aprile, ahonnan csodás kilátás nyílik a tengerre, az Etnára, a Monte Taurora.

 Sajnos a Görög színház 6 órakor bezár, így mi már csak a kifelé araszoló látogatókban gyönyörködhettünk, meg a mellette lévő elit vendéglátóhelyekben, ahol a pincérek, londinerek sürgése, forgása, sem mindennapi látvány. Elhatároztuk, hogy ide még visszajövünk, s egy fagylalt társaságában visszasétáltunk a kocsihoz.

 

A tengerparti úton haladtunk tovább Fiumefreddo di Sicilia felé. Ide ismét egy „Keresztapa” jelenet miatt jöttünk, ugyanis itt forgatták azt a jelenetet, amikor Apollonia meghalt az első részben. Teljesen véletlenül megtaláltuk a házat, s bár zárva volt, apának a kapun keresztül való fényképezés is nagy boldogságot jelentett.

 A település a Fiumefreddo folyóról kapta a nevét, ami keresztülfolyik a területen. Jelentése „hideg folyó”, s az Etnáról leolvadó hó táplálja.

 

Közben kezdett besötétedni, így elindultunk a szállásunkhoz Castiglione di Siciliaba. Már az Etna vidékén haladtunk, s az út bevezetett a hegyek közé.

 Nagy boldogságunkra a GPS felismerte a címet, de azért néha megviccelt bennünket, mikor olyan szűk és meredek utcákra irányított, hogy hosszas gondolkodás után mertünk csak belevágni és akkor is kételkedtünk, a biztos átjutásban. (többször megjelent előttünk a beszorulás képe).

¾ 10-re értünk a vár alatt található szállásunkhoz. A szomszéd néni jött ki, s mutogatta, hogy már telefonált a tulajnak. Hamarosan be is gördült kis autójával, fiunknak rögtön egy kis autót ajándékozott. A több szobás apartmanban csak mi voltunk. Nagyon jót aludtunk.