A reggelit kinn fogyaszthattuk el egy fedett teraszon. Talán itt volt a legbőségesebb, s itt volt a legnagyobb a választék. Melegen tartott rántotta, péksütemények, lekvárok, gyümölcsök, többféle ital, citromtorta…. Jól belaktunk.

20 perc múlva már meg is érkeztünk a 750 méter magasan fekvő Ericébe, utazásunk egyik legcsodálatosabb helyére. Egykor hatalmas tüzeket gyújtottak a fennsíkon éjszakánként, hogy a hajósok tájékozódni tudjanak a tengeren. Az ókorban fontos kultuszhely volt, Venus Errycina a termékenység istennőjének szentélyével. Majd a normannok és az aragóniaiak alakították a városképet, kiépítették az erődítményeket, sikátorokat, szűk labirintusokat.

 Autóval (mint már annyiszor) a városfalakon kívül lehetett parkolni. A középkori városka szürke kőházai, a régi templomok, a szűk kövezett utcácskák rögtön elbűvöltek bennünket.

 

   

 

Mikor felértünk a vár közelében található, angol stílusban kialakított parkhoz, mely Pepoli grófnak köszönhető és alattunk elterült egész Szicília ámulatunk csak egyre fokozódott. A látványt nehéz szavakba önteni.

Körben a tenger, Trapani félszigetével,

 

  

 

a szalinák, Marsala partjai előtt fekvő Egadi szigetek, a síkság a sziget belső termékeny tájain, San Vito sziklatömbje, sőt mi még a távoli hegyekben az Etnát is látni véltük, bár ez lehet, hogy csak a képzeletünk szüleménye volt.

A hőmérséklet is a lehető legkellemesebbre hűlt, a helyiek szívesen járnak ide, mert még a legnagyobb forróságban is kellemes a klímája

 

A Castello Normanno, a város fellegvára, az ókori akropolisz helyén épült. Tulajdonképpen két középkori erőd áll itt egymás mellett, s részben a Vénusz templom köveiből épültek.

 

 

A belépő 3 € volt fejenként ( s ez volt az egyetlen hely, ahol még a gyerekért is kellett fizetni) Valamiféle várjátékokra készülhettek, mert páncélruhákba öltözött harcosok jártak- keltek mindenfelé, s fotósok áradata követte őket.

A Szigetre jellemző feldíszített lovaskocsikat is itt láthattuk a legközelebbről.

 

 

Nehezen vettünk búcsút, mert legszívesebben egésznap elgyönyörködtünk volna avároska szépségeiben, de vártak a további érdekességek, így tovább folytattuk utunkat Marsala felé.

Utunkat a szalinák vagyis sólepárlók szegélyezték. A szélmalmokkal, kis csatornákkal, fehérben, zöldben, rózsaszínben pompázó sószárító medencékkel, a partjukon nagy sókupacokkal teletűzdelt nyugati part szintén a szívünkbe férkőzött, s kedvenceink között említhetjük. Ilyen pompázatos úton érkeztünk meg Marsalába.

 

1860. májusában ” Itt vagy megcsináljuk Olaszországot, vagy meghalunk ”kijelentéssel itt szállt partra Garibaldi ezer emberével- köztük a magyar Tüköryvel- megkezdve a hadjáratot, mely Dél-Olaszországban új fejezet kezdetét jelentette.

Marsala Szicília dél-nyugati csücskén található, mezőgazdasági, kereskedelmi központ. Az ókorban itt volt a karthagóiak legfontosabb erődítménye. Mai nevét az araboktól kapta (Marsa- al- Allah, vagyis Allah kikötője).

A város környéke bortermeléséről is híres, az angol Woodhause vezette be a nemzetközi borpiacra.

Városkapu

Az óváros hangulatos, városfallal körülvett utcáiban sétálgatva betérhetünk különböző kis üzletekbe, ahol borkóstolás mellett gusztusos kis üvegcsékben különböző mártásokat is láthattunk, melyek néminemű pékárura kenve, illetve mártogatva, borkorcsolyaként szolgálhattak volna, ha „nyugati pénztárcával „ rendelkeztünk volna.

A leanderek illata egészen elbódított bennünket, ahogy a tenger felé vezető kapuhoz sétáltunk. A tengerparti sétány pálmafái szintén bájos mediterrán hangulatot árasztottak. A falakon kívül található Cavalotti kert árnyas fái alatt megpihentünk, majd visszaindultunk Trapani felé.

A kis lagúnákon színes csónakok ringatóztak.. Gyönyörködtünk még egyet a szalinákban és a szélmalmokban, betértünk a sómúzeumba is.

 

 

 Egy sókupacnál szedtünk egy kis „fehér aranyat” emlékbe.

A nap hátralevő részét Trapani homokos tengerpartján töltöttük.

Facebook:   Csatangolók