13.San Vito lo Capo, Monreal,, Palermo, Corleone

Teletömtük bendőinket és indultunk a sziget észak-nyugati csücskében elhelyezkedő kis félszigetre. Csodálatos tagolt tengerparti úton haladtunk. Megkerültük az Ericéből már megismert óriási sziklatömböt, s megérkeztünk San Vito lo Capo városkába. Szépen rendbentartott hely, sok virággal, gondozott, homokos stranddal, a helyiek körében felkapott üdülőhely. A település közepén egy templommá átalakított torony áll. A házak gondozottak, beleszerettem a falakon lefutó agyagcsatornákba.

 Sajnos a kis félsziget dél-keleti részén egy természetvédelmi terület zárja el az utat (Riserva Naturale dello Zingaro), amit szívesen megnéztünk volna, de várt ránk Palermo. Ezért egy darabon ugyanazon az úton kellet visszamennünk, amelyiken jöttünk, de a látvány kárpótolt.

Aztán keletnek vettük az irányt, s hamarosan megérkeztünk Palermo külvárosába, útközben, a repülőtér után, az autópálya mellett láttuk Falcone bíró vörös emlékművét. Különös érzés kerített hatalmába azon a helyen, ahol 1992- ben a maffia felrobbantotta, egy az út alá helyezett robbanószerkezettel a bírót, a feleségét és 3 testőrét. (miután több száz emberüket elítélte). Ez volt az egyetlen „kézzelfogható” bizonyítéka a szervezet jelenlétének egész utunk során.

  Először Monrealba, a 8 km-re nyugatra a hegyen fekvő kisvárosba, mentünk. Nehéz volt parkolóhelyet találni, s mire végre sikerült kiderült, hogy az útikönyv leírásával szemben, mégis ebédszünetet tartottak, s mind a kolostort, mind pedig a templomot bezárták. Vettünk egy görögdinnyét, csellengtünk a városban, találtunk egy kilátóhelyet, ahonnan gyönyörködhettünk az alattunk elterülő vidékben. Végre kinyitották a kolostor pénztárát, ahol a jegyszedő hölgy, beszélgetésbe elegyedett fiunkkal. Dicsérte neki, hogy milyen szép a kolostorudvar, s megtanította neki a „bello, bellissimo” kifejezéseket. Több helyen tapasztaltuk már, hogy a helyiek mennyire büszkék az értékeikre. A jegyárusító hölgy viszont szokatlanul keménykedett, 10 centtel kevesebbünk, volt, de képes volt inkább nehézségek árán felváltatni az 50 eurósunkat, minthogy beengedjen 11,90-ért. Ezek után pláne csalódottak voltunk, mikor kiderült, hogy csak az udvar látogatható és az épületbe be sem mehettünk. A kolostor kerengőjét különben 228 pár oszlop szegélyezi. Csodálatos, hogy minden oszloppár különböző mintázatú, némelyik mozaikkal díszített, némelyik sima, növény és állatábrázolások váltogatják egymást. A 12. században, II.Vilmos uralkodása idején, kezdtek az építéséhez. Az udvar egyik sarkában külön oszloppárokkal elkerített szökőkút található.

  Miután tüzetesen megvizsgáltuk az oszlopok nagy részét, átmentünk a dómba.

1174-ben II. Vilmos álmából felébredvén közölte, hogy Szűz Mária kérte meg őt, hogy építsen ezen a helyen templomot az ő tiszteletére. Hamarosan megszületett a normann építészet eme remeke, az „aranytemplom. Tényleg különleges látványt nyújt a 6340 m2-t beborító aranymozaik díszítés. Felnézni a 7 méter átmérőjű, kék lepelben magasodó Krisztusképre egyszerre felemelő és félelmetes, nehéz szavakba önteni.

 Visszasétáltunk a kocsihoz, majd leereszkedtünk Palermóba. Kerestünk egy parkot, ahol a dinnyénket elfogyaszthattuk. Erre a célra a Garibaldi park kellemes környezetet biztosított. Óriásira nőtt fikuszfái árnyékában befaltuk a hűsítő gyümölcsöt, majd az elfásult léggyökerek között jót bújócskáztunk.

A város neve a görög Panormos- „csupa kikötő” elnevezésből származik. Észak felé valóban a tenger és a kikötők találhatók, délről pedig a Monte Pellegrino öleli körbe a medencét, ahol a város elterül.

Természetesen Palermóra néhány óra nem elegendő, így itt is csak a legfontosabb látnivalókat sikerült meglátogatnunk.

A via Vittorio Emanuellen található a hatalmas székesegyház. Építését 1170-ben kezdték, s 1185-re már fel is szentelték, majd többször átépítették és hozzáépítettek.

  A bejárat előtt már gyülekezett a násznép, mert esküvőt tartottak, mint ahogy a város összes többi templomában is. Egy nap ennyi menyasszonyt még nem láttunk, pedig nem szombat volt, hanem csütörtök, persze lehet, hogy Palermóban ez mindennapos és nem korlátozódik a hétvégére.

A dóm egyik oldalán az érseki palota található, szemben vele pedig a hajdani királyi palota, ahol jelenleg a szicíliai autonóm parlament ülésezik

 Ezután elsétáltunk a Négy sarok, Quatro Canti néven ismert kereszteződéshez, ahol a belváros két egymást metsző főútvonala a Via Vittorio Emanuele és a via Maqueda találkozik. A 17-18. században a nagy nemesi családok fényűző palotákat építettek a külön az erre a célra tervezett 2 út mentén. A négy ház homlokzatát ívesen képezték, s alul a négy évszakot ábrázoló szökőkút, felette pedig, Palermo 4 védőszentjének a szobra található.

A Piazza Pretoria szökőkútja innen csak néhány lépés, igen nagy méretű alkotás, sok szoborral, s mögötte áll a Városháza.

Miután apa mindenképp szertett volna Corleonéba elmenni, így visszabandukoltunk a kocsihoz a szűk járdán, és úgy gondoltuk, hogy azzal közelítjük meg a többi látnivalót. Nem is lett volna ezzel semmi baj, ha az egyirányú utcák, sikátorok, illetve az óriási forgalom ezt nem akadályozta volna meg. Ráhajtottunk a Tüköry Lajosról elnevezett széles Corsora, ahol menni és menni kellett, nem lehetett leállni. Így aztán  a San Giovanni degli Eremiti templomot, a normann építészet jellegzetességét, illetve a Cubát, amit mindenképp szerettem volna megnézni, csak  az autóból láthattuk.

 Tettünk még egy gyenge kísérletet a visszatérésre, de végül továbbhaladtunk Corleone felé.

Facebook:   Csatangolók