20. nap Rimini tengerpart, Mini-Olaszország, indulás északnak.

Szállásunk tipikus tömegigényeket kielégíteni igyekvő, olasz tengerparti középkategóriás szálloda volt. Vége volt a nyugalmas egyedi, vagy kis csoportos étkezéseknek. Tömegével nyomult a sok turista az étkezőbe, alig találtunk asztalt magunknak. A reggeli különben finom és bőséges volt, nem panaszkodhattunk, bár azt egy kicsit furcsállottuk, mikor kutyát vittek a konyhába.

Utazásunk zárásaként az Itália in Miniaturát terveztük be. Gondoltuk, búcsúzóul mégegyszer megnézzük, merre is jártunk, s ha legközelebb Olaszországba tévednénk, mit kellene még megnéznünk.

Sajnos nem csak az étkező, de az utak is tömöttek voltak, így az elkövetkezendő 1-2 órát a dugóban való araszolással töltöttük. Alig vártuk, hogy végre megérkezzünk a Viserba határában található Mini-Olaszországhoz. Nem kellett sokat keresgélni, óriásplakátok reklámozták az út mentén. A napi jegy felnőtteknek 22€/ fő, gyerekeknek 16€ volt.

 Italia in Miniatura Olaszország nevezetességeit mutatja be másfél- két méteres maketteken. 1970-ben nyitotta meg kapuit Ivo Rambaldi olasz utazó tervei alapján. Rambaldi a közeli svájci minipark láttán elhatározta, hogy hazájában is létrehoz egy ilyen parkot. Az olasz csizmát formázó kis területen, a megfelelő helyeken gondosan helyezték el a látványosságokat. Szicília egy külön hidacskával összekötött szigeten található. A csizmaalak fentről a 6 méter magasan közlekedő „monorailról” jól látható. Külön látványosság Velence, ahol csónakkal lehet körbehajókázni, illetve egy olasz tér, ahol az ablakokból emberfejek bukkannak elő és hangos, olasz beszélgetés hallatszik minden házból.

Van még egy kis vidámparki része is, ahol farönkön lehet lecsúszni, illetve egy a Csodák Palotájához hasonlító terem, ahol mindenféle kísérleteket végezhetünk.

 Rá kellett ébrednünk, hogy hiába utaztuk körbe az országot, még nagyon sok mindent nem láttunk, szóval lesz mit bepótolnunk az elkövetkezendő években. A park különben tetszett, érdemes volt megnézni, jól éreztük magunkat.

 Ezután a végeláthatatlan homokos tengerparton kerestünk magunknak egy helyet, ahol letelepedtünk. Bár nem volt tikkasztó hőség, de a búcsúfürdőzést nem lehetett kihagyni.

Nem volt más hátra, elindultunk utolsó szállásunk felé, Trevisoba.

 Szerencsére közel a városhoz tankoltunk még egyet, méghozzá az autómata rendszerrel. (pechünkre). Olaszországban léteznek automata kutak, mikor már bezártak, vagy sziesztáznak, akkor is üzemanyaghoz juthasson az ember, sőt ilyenkor még olcsóbban is tankolhat, mert mindenhol fel is tüntetik a  kedvezményt. Viszont, ha nyitva a kút esély sincs így tankolni, mert odaugrik a kutas és az engedmény nélküli árral számol.

Esteledett, apa nagy boldogságára már bezárt az ESSO így lehetősége volt a nagy spórolásra. Be is dugta az 50€-t, majd 38 €-nál megállt a számláló, ugyanis nem fért több a kocsiba. Miután zárva volt a kút esély nem volt visszakérni a maradék 12€-t.

A hotelben érdeklődünk, hogy mi ilyenkor a teendő, de senkinek fogalma sem volt róla. Kissé morcosan feküdtünk le. A szállás sem volt nagy durranás, ráadásul egy táncoslányokat közvetítő csoport is lakott velünk egy emeleten, s egész éjszaka jöttek–mentek, majd hajnalban útrakeltek.